A belvárosban sétálva, még mindig nagyon sok társasházat látok, a homlokzatukon II. világháborús vagy '56-os golyónyomokkal, omladozik a vakolat, rettenetes állapotban van a homlokzat, az erkélyek, a tető, a belső homlokzat az udvar. Jól látható, hogy valaha impozáns épületek voltak, de a régi fényüket már elvesztették.
Mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ezek az épületek, hogy kerületek, hogy vannak ma is ilyen siralmas állapotban? Tudom, hogy nincs minden társasháznak lehetősége a folyamatos felújításokra.
Ennek több oka lehet, de a általában, 1-1 tulajdonos makacssága húzódik meg a háttérben. Jól ismerjük az „ameddig én itt lakok, itt semmilyen felújítás nem lesz” vagy a „majd a gyermekein felújíttatják, nekem jó így is” tulajdonosi hozzáállást. Mindenki megérti, de mindenkinek ez az egy élete van és most szeretne jól és szép környezetben élni.
Nagyon sok társasház esetében nincs más megoldás, mint a padlástér eladása és a tetőtér beépítésének a lehetősége, teljes felújításért cserébe. Pályázatokból, saját forrásból már lehetetlen a ház felújítása.
Ebben az esetben ésszerű döntés a tetőtér beépítésének lehetőségét mérlegelni és amennyiben az illetékes hatóságok „zöld” utat adnak az elképzeléshez, és a mechanikai vizsgálatok is pozitívak indulhat a szervezés.
Erre több sikeres példát is tudok, személyes tapasztalatból. Persze, ez hatalmas munka a képviselet részéről és még nagyobb kitartást, türelmet igényel a tulajdonosoktól.